Hírek

 

Tisztelt Érdeklődők, olvassátok el Szabó Benjamin (Béni) ünnepi beszédét az Atomerőmű 30. születésnapjának ünnepségéről.  (Érdemes! Szerk.)

Tisztelt ünneplő vendégek, kedves kollégák!

 

1942. december 2.-án, amikor tudósok egy csoportja, köztük jelentős számban magyarokkal,  Chicagóban beindították a világ első reaktorát,

a Paks községhez tartozó Csámpa puszta 57 házában, még petróleumlámpával világítottak.

1966. december 28.-án, egy magyar-szovjet kormányközi egyezmény aláírásával eldőlt, hogy Magyarországon atomerőművet fogunk építeni.

Ma, 70 évvel az első szabályozott láncreakció elindítása után, a világ minden táján Paks nevét úgy jegyzik, mint egy kimagaslóan biztonságos és gazdaságos termelési eredményeket teljesítő atomerőmű városát.

Az én feladatom, ezen az ünnepségen az lenne, hogy arról beszéljek, hogyan jutottunk el a 30 évvel ezelőtti nagy eseményhez, amikor hazánkban az első atomerőmű első blokkja megkezdte a villamos energiatermelést.

Erről elfogok mondani majd egy rövid összefoglalót.

Én, aki közel 50 éve elkötelezte magát az atomerőmű hazai építése mellett, eddig általában elzárkóztam attól, hogy az atomerőmű elmúlt 30 éves munkájáról, részletesebb értékelést adjak arra történő hivatkozással, hogy ebben az időszakban én tevőlegesen már nem vettem részt.

Egy kicsit féltem attól, hogy az én számból ez már nem hangzik hitelesen.

Most viszont mégis fontosnak tartom, hogy forma bontó legyek:

A múltat megéltük, megírtuk, az elért eredményeket megünnepeltük többször is.

Határozott véleményem, hogy ennek az ünnepségnek alapvetően az elmúlt 30 évről kell szólnia, amely időszakban sokrétű, folyamatos intézkedéssel, nagy munkával

új, más, nemzetközileg ma még jobban elfogadott, és további szép jövőt ígérő atomerőművet teremtettek.

Nincs az országban még egy hasonló nagy jelentőségű ipari objektum, amely ez idő alatt ilyen felzárkózást tudna felmutatni az állandóan fejlődésben lévő nemzetközi élvonalhoz.

Ehhez azt is tudni kell, hogy a világban a velünk egy időben üzembe helyezett erőművek közül, jó néhányat különböző műszaki és biztonsági hiányosságok miatt, már bezártak.

Ez a véleményem nem mond ellent annak, hogy az 1987 re kiépült 1760 MW-os erőmű már akkor is a magyar ipar kiemelkedő alkotása volt, és teljesítette a vele szemben támasztott üzemi és nukleáris biztonsági követelményeket.

Mielőtt állításomat néhány részlettel is bizonyítanám, szeretném elmondani, hogy minden energetikával kapcsolatos tevékenység, berendezés:

helyi, és széles területekre kiható veszélyekkel jár.

De olyan biztonsági kultúrát, nemzetközi összefogást, rendszeres ellenőrzést, mint az atomerőművek esetében, egy területen sem tapasztalok.

Az atomerőműves gondolkodásban az a rendkívüli, hogy a biztonság vizsgálatát, annak folyamatos növelését a villamosenergia-termelés alap feltételének tekinti.

Az egyik legújabb példa erre a Fukusimai események után világ szerte végrehajtott vizsgálatok, és az elhatározott intézkedések.

A Paksi fejlesztések között kiemelkedőnek tartom, hogy az erőmű teljes építése még be sem fejeződött, már megkezdték a korábban üzembe helyezett blokkok biztonsági felülvizsgálatát.

Majd a 90-es évek első felében egy átfogó program keretében indított felül vizsgálat, és az annak alapján tett intézkedések megerősítették a nyugati országok bizalmát is.

A Nyugat Európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége 2001-ben elismerte, hogy a paksi blokkok biztonsági színvonala a hasonló korú, nyugati erőművekével megegyezik.

Az elmondottakhoz azt is ismerni kell, hogy a Paksi volt az első olyan szovjet komplett tervezésű víz-vizes atomerőmű, amelyet a nemzetközileg elfogadott biztonsági filozófiának megfelelően helyeztek üzembe a Szovjetunión kívül.

Egy prototípus atomerőművet építettünk.

Tudtunk az egykori nyugati kétkedésről, 

amelyek nem biztos, hogy a konkrét- tervekkel, és a Pakson megkövetelt üzembe helyezési feltételekkel szemben fogalmazódtak meg.

A kiemelt fejlesztések között rendkívül fontosnak tartom, hogy az elmúlt évtizedekben lépésről-lépésre teremtették meg a feltételét annak, hogy az erőmű teljesítménye 2000 MW-ra növekedjen.

Ugyan ezek a szakemberek dolgozták ki az üzemidő hosszabbítás feltételeit és megkezdték a szükséges intézkedések megtételét.

Nekem nincs kétségem afelől, hogy munkájuk eredményeként minimum 20 évvel meghosszabbodik a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkjának üzemideje.

A felsorolt fejlesztések mellett fontosnak tartom még kiemelni a kiegyensúlyozott üzemvitelt.

 Az elmúlt 30 évben a hazánkban termelt villamos energia közel 40%-át a többi erőműnél lényegesen olcsóbb áron, a Paksi Atomerőmű szolgáltatta.

Sajnálom, hogy erről, és az előzőekben ismertetett jelentős fejlesztésekről kevés szó esik a médiákban, pedig ezek azt jelentik, hogy minden magyar áramfogyasztó pénztárcája vastagabb marad, még akkor is, ha nehéz fillérre kiszámolni, hogy pontosan mennyivel.

            Véleményem szerint az a sokrétű tevékenység is példa értékű, melyeket a közeli térségekben és az országban tesznek az atomerőmű működése és környezeti hatása tényleges megismertetése érdekében.

A felsoroltakhoz csak annyit tudok hozzátenni, hogy őszintén, tiszta szívemből, mérnöki meggyőződésemből,  tágabb környezetem véleményét is tolmácsolva, gratulálok és megköszönöm mindazoknak, akik ebben a gigantikus munkában részt vettek, és ma is részt vesznek.

 

 A múltról:

30-40 év távlatából nehéz röviden és hitelesen bemutatni, hogy ez a kis ország a hagyományos erőműépítéseken szerzett ipari múltjával, hogyan nőtt fel arra a rendkívüli feladatra, hogy korszerű atomerőművet építsen, szereljen és üzembe helyezzen.

Közben természetesen a beruházási munkákat nehezítő ellentmondásokkal meg kellett küzdeni. 

Ezek közül néhány fontosat megemlítek:

-Az egyezmény megkötése mellett még a 70-es évek közepén is sok vezető reménykedett abban, hogy a szénhidrogén, behozatal, hosszú ideig olcsó marad. Ezért kezdetben ingadozott és nehezen fogadta el a hagyományos erőművek beruházásához viszonyított jelentősebb,- anyagi többlet terhekkel járó - központi intézkedések szükségességét.

-A megszakított, majd 1972-ben újra megerősített egyezmény alapján a kormány az atomerőmű üzembe helyezését, a szükséglet szempontjából, 1980-ra jelölte meg.

Az évek előre halladásával ez az időpont irreálissá vált.

Az 1978 évi második olajválság után viszont az atomerőműben termelt villamos energiára mielőbb, egyre nagyobb szükség lett volna. Ez a helyzet teremtett egy belső feszültséget, türelmetlenséget

-Az atomerőmű teljes áttervezése következtében szovjet részről a konkrét tervek, berendezések szállítása az eredetileg elképzelthez képest 2 évet késtek. Ennek következtében az is csak késve derülhetett ki, hogy a hazai építő és szerelő ipar erre az új feladatra nincs felkészülve.

 Nekünk, akiknek konkrétan feladatunk volt a beruházás irányítása, és helyzetünknél fogva elsőként megértettük a korábbiaktól teljesen eltérő építési, szerelési mennyiségi és minőségi követelményeket,

nagy küzdelmet kellett folytatni, hogy a szükséges felső szintű döntések mielőbb megszülessenek és a berendezés szállítási csúszásokat, a ránk háruló munkákkal ne növeljük.

Ezek a döntések 1978-banmegtörténtek, megkaptuk a kormány, kiemelt támogatását, és ami ennél is fontosabb egy atomerőmű építésénél: a bizalmát.

Ennek köszönhetően folyamatosan, a kivitelező vállalatok nagy erőket tudtak mozgósítani és viszonylag gyorsan, felnőttek a feladathoz, megtalálták a szükséges műszaki és szervezési megoldásokat.

A végeredmény önmagában is sokat elmond:   Az 1760 MW-os beruházás összes költségéből közvetlenül mintegy 70 %-ban magyar vállalatok részesültek.

Arra, hogy mit jelentett a bizalom: Bizonyíték Lázár György akkori miniszterelnök 1982. márciusi látogatása, amikor már a helyszíni vezetés tudta, hogy az akkori módosított kormány elvárás ellenére az első blokkot év közepén nem lehet üzembe helyezni, csak több hónappal később.

Kemény vita után, a miniszterelnök, - aki a beruházás gyorsítására a környezetéből más ösztönzéseket is kapott –

bizalmat szavazott nekünk, azzal a határozott kijelentésével, hogy „az első blokkot mielőbb, de minden kompromisszum nélkül, csak akkor szabad üzembe helyezni, ha az teljes mértékben megfelel a tervezési, valamint a nemzetközi és hazai előírásoknak”.

Külön szeretnék szólni az atomerőmű üzemeltetésére történő szakmai felkészüléséről.

Az atomerőművet importáló országok között nem tudom, hogy van-e még egy, ahol 16 évvel az üzembe helyezés előtt, tudatosan az adott erőműre koncentrálva, megindult a majdani üzemeltetők sokrétű felkészítése.

Az 1967. január 1.-én létrehozott miniszteri biztosi intézmény a 9 évvel később megalakult Paksi Atomerőmű Vállalat jogelődje is volt.

Tehát már, 7 évvel a tényleges üzembe helyezés előtt, osztályvezetői szintig, képzett, a műszaki terveket naprakészen ismerő, gyakorlattal rendelkező szakemberekkel rendelkeztünk.

A reaktor épület építése ekkor még jóval a nulla szint alatt tartott.

Mire a technológiai szerelés megkezdődött az erőmű már olyan szakszemélyzettel rendelkezett, hogy a beépítés előtt álló berendezések és készülékek un. „0”revízióját ők végezték el.

Ez azt jelentette többek között, hogy ténylegesen, kézben foghatóan, részleteiben megismerkedtek a műszaki követelményekkel, és munkájukkal felelőséget vállaltak jövőjükért, a berendezések, készülékek rendeltetés szerinti biztonságáért.

Talán a legfontosabb, hogy az üzembe helyezési munkákat is a majdani üzemeltetők irányították, azzal a felelősség tudattal, hogy ezt a művet nekik kell biztonságosan és eredményesen működtetni, hosszú időn keresztül.

 

            A végén nem hagyhatok ki az atomerőmű építése, későbbi fejlesztése szempontjából egy fontos tényezőt:

 Azt, hogy a Paksi Atomerőműben szükséges gondolkodás, bármely technológia területét nézem, a mindenkori csúcs technikát foglalja magában.

 Ebből következik, hogy már a kezdetektől máig az atomerőmű vonzza magához a kiemelkedő képességű fiatal szakembereket és ez számomra a tervbe vett bővítés szempontjából is megnyugtató.

 

 

Mondani valómat néma főhajtással zárom tisztelegve azok előtt, akik a beruházás során,

az üzemelő erőmű fejlesztésében nagyon sokat tettek, de már nem lehetnek közöttünk.

 

Köszönöm a figyelmüket!

Szabó Benjamin István

Harmincéves születésnapot ünnepeltek

Copyright © 2012 ETE Szenior Energetikusok Klubja. Minden jog fenntartva.
Joomla 1.7 templates free by Joomla Template Maker